Amikor lustaságról beszélünk, akkor bizony egyfajta mentális blokkot képzelünk el. Mikor nincs kedvünk dolgozni, edzeni vagy úgy egyébként nagy összességében bármihez, ami fizikai vagy egyéb megerőltetéssel jár. Ma azonban nem ennek a mibenlétét boncolgatnám, hanem sokkal inkább egyes testrészeink lustaságára vagy amnéziájára térnék ki.
Biztos volt már ismerősünk akinek karja tört, begipszelték a karját, majd mikor 2-3 hét múlva levették róla, karja sokkal vékonyabb volt. Ilyenkor sejteni véltük, hogy ez abból fakad, hogy a tökéletes mozdulatlanság miatt a testünk elveszettnek hiszi az adott végtagot és ezért, elkezdi lefokozni az adott végtag funkcióit. A testünk egy nagyon takarékos rendszer. Ha valamit nem használunk vagy nincs szükség rá, akkor hipp-hopp elkezdi kivonni a forgalomból. Ha nem aktívak izmaink, akkor leépíti azokat, hogy addig se fogyasszanak értékes nyersanyagot. Az idegrendszerünk, ha tehetné, egy összegömbölyödött zsíros gombócként tengetné életét egy barlang hátuljában. Gondoljunk bele. Az izmok energiát és oxigént, meg számos erőforrást igényelnek. Ha nem használjuk, idegrendszerünk szépen leszanálja. Sőt, önmagát is képes korlátozni. Nyelvtanulásban az egyik lecke volt, hogy a nyelvismeret soha nem stagnál. Vagy fejlődik, vagy visszafejlődik. Képességeinket nagyon gyorsan passzív állapotba képes hozni, ha nem használjuk őket.
Itt vissza is tudunk térni teljes testrészek amnéziájára. A modern ember egyik legfőbb problémája az ülő életmód és az inaktivitás. Ebből kifolyólag 3 főbb amnéziás terület elkülöníthető. Izomamnézia alatt azt értem, mikor az adott izomcsoportot képtelen aktiválni önmagától, szépen lassan edzés által kell felébreszteni. Ilyen a talp, a fenék, a széles hátizom (negyedikként a csípőnket is azért valószínű ide kellene biggyeszteni). Most csak nagyon röviden kifejtve, a talpunk fontossága a mozgásban szinte leírhatatlanul fontos. Első kontaktunk a talajjal és utána bármilyen terheléssel. Ha talpunk nem képes felvenni, vagy lekövetni a kívánt mozgást, akkor az egész kinetikai láncunk megszenvedi a terhelést, például a legközelebbi cimborája, a térd. Fenekünket ülésre használjuk, na de ez közel –messze sem a fő feladata, és ebből kifolyólag a mozgásban, valamint a csípő és törzsünk használatában hatalmas szerepet kapna. Széles hátizmaink pedig legegyszerűbben leírva a polcok, melyeken vállaink nyugszanak.
Ha csak egy gyakorlatot kellene ezeknek újra feltámasztására írnom, akkor az a kettlebell swing lenne. Eme egyszerűnek tűnő ám mégis oly zseniális gyakorlat egyszerre mozgatja és késztetni koordinálásra és aktivációra a test szinte egészét, ahogy arról már számos cikk és kutatás született. 1000 apró részlete van, melyet mindenképp szakszerű oktatótól érdemes elsajátítani, utána pedig már csak jól fel kell ébreszteni testrészeinket.
