Aki az utat megtalálja, örömét és szenvedélyét leli önnön teste és képességei fejlesztésében
Minap hallottam, hogy valamelyik edzésről kimaradt tanítványomat kérdezték a kollégái, hogy vajon leszidtam-e, mert nem jött edzésre. Ez elgondolkoztatott… Mi az edző dolga, szerepe?
Soha nem hittem benne, hogy az edzőnek egy félelmet generáló alaknak kellene lennie, akitől tartunk, és ezért nem merünk kihagyni edzést. Nos, ez szerintem alapjaiban helytelen megközelítés. Az edző – főleg a jó edző – feladata számos: egyrészt ugye az alaptézis, hogy jó edzést ír össze. Na, de mi a jó? Kiszolgálja a megjelent edzeni vágyó közönség igényeit, nem kockáztatja egészségüket, azaz elsősorban figyelemben tartja az első alapszabályt, hogy ne árts. Jól felméri a csoportja vagy tanítványa képességeit, azaz, hogy mozgásmintái mennyire fejlettek, milyen mozgástartománnyal rendelkezik és hogy mennyire szimmetrikus vagy aszimmetrikus az egész ember felépítése. Jó esetben felméri, milyen izomamnéziái vannak és hogy mennyire fejlett a mozgáskultúrája. Minél szórakoztatóbban tudja ezt, annál jobb. Innentől kezdve ír egy hatásos edzést, egyéni igényekre szabja, ha kell, támogat, bemutat, figyel a helyes kivitelezésre. Ezek csak az alapok, úgymond a torta alapja, erre tesszük még rá a krémet, a csokit, az epret, a… kissé elragadtattam magam, de értitek…
Szóval, természetesen egyéni szinten ismernie kéne/kellene a tanítványait, tudnia illik, mi motiválja és mi demotiválja. Én személy szerint az üvöltözést nem tartom semmilyen szinten kielégítő távközlésnek, de a határozott utasításoknak is megvan a helye. Ahogy megvan a dicséretnek, buzdításnak, támogató szavaknak. Tudnia illik, kire milyen vezényszavak hatnak, és hogy az illető egyáltalán közelebb kerül-e a céljaihoz azzal amit csinálunk, vagy csak a kötelesség hajtja.
És itt elérkeztünk ahhoz, amit az elején mondtam. Pavel Tsatsouline, a kettlebell modern kori atyja szerint (jó orosz módjára) „mindenki felnőtt ember, és neki nem kell motivációt adnia, vagy megvan benned vagy nincs”. Ez természetesen igaz, de pont ezen kell egy jó edzőnek túllépni, hogy azt a kis parazsat fel tudja izzítani, azt a pislákoló lángot, ami az ember lelke mélyén ott van. A vágy, hogy én is sportos, erős, fitt, ügyes legyek, és mindenféle kényszertől mentesen, tényleg a saját érdekeim miatt járjak le edzésre.
Ezért is hiszek benne, hogy mindenki saját magáért edz, és ebben szeretnék segíteni, hogy nálam tényleg csak az utat találja meg, és akármerre is veti az élet ezután, örömét és szenvedélyét lelje önnön teste és képességei fejlesztésében. Szerintem ez tesz jó edzővé valakit!
