Ez a gondolat jár a fejemben, de a hosszú hibernáció után szeretném feltárni előttetek mivel jár ez.

A covid időszak számtalan nehézséget okozott egy edzőteremnek. Míg számtalan kutatás mutatta, hogy az elhízás súlyosbítja a tüneteket, az izolációval fellépő mentális panaszokon segít a testmozgás, és az aktív mozgással élők jobban vészelték át ezt az időszakot, addig ugye köztudottan az edzőtermeknek be kellett zárniuk, és lehetőségeink is csökkentek, hogy élő órákat tartsunk, hisz csak az igazolt sportolóknak lehetett..

Maradt az online tér, mely számtalan kihívást tartogatott. A feladatokat lehetett kreatívra fogni, lehetett viccesen dolgozni, hangulatot teremteni, de sok minden nem adatott meg.

Az edzőterem egyszerre szentély és mentsvár, egyszerre befogad a külvilág nehézségeitől, és összehoz veled közösen küzdő sorstársakkal. Számomra az edzés mindig egy teljesen külön világ, ahol semmi más nem jár a fejemben, csak hogy a következő körre kellőképpen felkészült legyek 🙂

Ezek tükrében a 9 hónap irgalmatlan sok volt… és éreztem a kifáradást mindenkiben… Megszokták a tanítványok a terem hangulatát, és bár kényszermegoldásnak jó volt, fogyott a lendület, a türelem, a vágy… Volt mikor a technikával volt gond, akad-szakad, kiesik, eldől a mobil, hol a laptoptöltő-kábel, a gyerekek nem hagynak, nem tudok ugrálni, mert a szomszéd hallja, otthon a talaj nem olyan…

És az edző is fáradt… Az edzésen odamenni emberekhez, kijavítani, előkészíteni a terepet, előtte-utána beszélgetni, elbúcsúzni és egyéb interperszonális kapcsolatokat megélni rendkívül fontos. Az, hogy egyszer csak ott vagy, másik pillanatban már ki is léptél az online térből, ez azzal jár, hogy puff ki is estél a közösségből és ez nagyon erősen elszigetel a csoportélménytől…

A személyes figyelem hiánya oda-vissza érezhető. Edzőként együtt élek és halok a tanítványoknál, egy swingnél én is ráfeszítek a fenékre, mozgok velük, drukkolok, képernyő elől se nem kapok annyi energiát, se nem tudok adni.

Nehéz helyzet, mellyel mindannyian megküzdöttünk. Én elképesztően hálás vagyok a tanítványaimnak kitartásukért, hűségükért és barátságukért, mert hiszem, hogy a tanítványaim jó cimboráim! 🙂

Ezeket elmondva, eljutottunk az újabb kihívásokhoz, hogy nem engedhetek akárkit be az edzőtermembe…Így hibrid megoldással dolgozunk, egy része online, egy része offline dolgozik… Csak sajnos megint az online jár pórul 🙁 … Szívem szakad meg… Igyekszem a legtöbbet kihozni az online részért, de a fent említett részt sajnos nem tudom pótolni nekik… Az eszközök, a variálhatóság, az összetartozás ereje, ezeket halványan közvetíti a kamera….

Ígérem, küzdök értetek és értünk, hogy újból csapat legyünk, hogy újból meglegyen az az erő ami előre visz, összetart és felemel! Ezzel lépek a jövőbe és hívlak, hogy tarts velem!! 🙂

Facebook Hozzászólások