Újranyitás!

Újranyitás!

Ez a gondolat jár a fejemben, de a hosszú hibernáció után szeretném feltárni előttetek mivel jár ez.

A covid időszak számtalan nehézséget okozott egy edzőteremnek. Míg számtalan kutatás mutatta, hogy az elhízás súlyosbítja a tüneteket, az izolációval fellépő mentális panaszokon segít a testmozgás, és az aktív mozgással élők jobban vészelték át ezt az időszakot, addig ugye köztudottan az edzőtermeknek be kellett zárniuk, és lehetőségeink is csökkentek, hogy élő órákat tartsunk, hisz csak az igazolt sportolóknak lehetett..

Maradt az online tér, mely számtalan kihívást tartogatott. A feladatokat lehetett kreatívra fogni, lehetett viccesen dolgozni, hangulatot teremteni, de sok minden nem adatott meg.

Az edzőterem egyszerre szentély és mentsvár, egyszerre befogad a külvilág nehézségeitől, és összehoz veled közösen küzdő sorstársakkal. Számomra az edzés mindig egy teljesen külön világ, ahol semmi más nem jár a fejemben, csak hogy a következő körre kellőképpen felkészült legyek 🙂

Ezek tükrében a 9 hónap irgalmatlan sok volt… és éreztem a kifáradást mindenkiben… Megszokták a tanítványok a terem hangulatát, és bár kényszermegoldásnak jó volt, fogyott a lendület, a türelem, a vágy… Volt mikor a technikával volt gond, akad-szakad, kiesik, eldől a mobil, hol a laptoptöltő-kábel, a gyerekek nem hagynak, nem tudok ugrálni, mert a szomszéd hallja, otthon a talaj nem olyan…

És az edző is fáradt… Az edzésen odamenni emberekhez, kijavítani, előkészíteni a terepet, előtte-utána beszélgetni, elbúcsúzni és egyéb interperszonális kapcsolatokat megélni rendkívül fontos. Az, hogy egyszer csak ott vagy, másik pillanatban már ki is léptél az online térből, ez azzal jár, hogy puff ki is estél a közösségből és ez nagyon erősen elszigetel a csoportélménytől…

A személyes figyelem hiánya oda-vissza érezhető. Edzőként együtt élek és halok a tanítványoknál, egy swingnél én is ráfeszítek a fenékre, mozgok velük, drukkolok, képernyő elől se nem kapok annyi energiát, se nem tudok adni.

Nehéz helyzet, mellyel mindannyian megküzdöttünk. Én elképesztően hálás vagyok a tanítványaimnak kitartásukért, hűségükért és barátságukért, mert hiszem, hogy a tanítványaim jó cimboráim! 🙂

Ezeket elmondva, eljutottunk az újabb kihívásokhoz, hogy nem engedhetek akárkit be az edzőtermembe…Így hibrid megoldással dolgozunk, egy része online, egy része offline dolgozik… Csak sajnos megint az online jár pórul 🙁 … Szívem szakad meg… Igyekszem a legtöbbet kihozni az online részért, de a fent említett részt sajnos nem tudom pótolni nekik… Az eszközök, a variálhatóság, az összetartozás ereje, ezeket halványan közvetíti a kamera….

Ígérem, küzdök értetek és értünk, hogy újból csapat legyünk, hogy újból meglegyen az az erő ami előre visz, összetart és felemel! Ezzel lépek a jövőbe és hívlak, hogy tarts velem!! 🙂

Akkor most mi is van?

Akkor most mi is van?

Akkor most mi is van? Jössz haza? Kanadából? – hangzottak el barátom kérdései, aki már abszolút elveszett abban, hogy hol és mikor és miért is járunk ott.

Ugye ott hagytam abba, hogy bevonultunk két hétre egy elzárkózós buborékba, hogy már a kanadai karantén előtt elkezdjük elkaranténozni magunkat.

Ahogy említettem, ez nem kevés munkával is társult, hisz a női jégkorong válogatott a kinti meccskörnyezetre készült fel, és mivel a meccsek este kezdődnek, az egymás elleni próbameccseket ők is este játszották, ami azt jelentette, hogy 22:00-kor volt a vacsora, reggel meg már keltek 7-8 között, hogy az első 10:00-ás edzést elkezdjék. 11 nap alatt ez megközelítőleg 20 jeges edzés és 6 száraz (azaz edzőtermi) edzést jelentett.

A koncepció az volt, hogy a Covid miatti edzés és karantén ingadozások miatti formaidőzítés maradékát itt egészítjük ki, és utána a kanadai karantén alatt a totális „szobábólkinemmozdulós” karantén alatt már csak az általam vezetett két teljesítménymegőrző online edzés van hátra a meccsekig.

Szerdán elkezdtünk felpakolni a buszokra, mikor robbant a hír… Eltörlik a női világbajnokságot… 1 nappal az elutazás előtt…

Sajnos nemigen tudom leírni, hogy mekkora tragédia volt ez… Igen nehéz pillanatokat éltünk meg, és bizony mindenki a könnyeit nyelte…

Sokan nem értik, hogy miért volt ez akkora veszteség. Engedjétek meg, hogy szemléltessem:
A magyar női Jégkorong válogatott kiharcolja az A csoportos világbajnokságon való részvételt 2019-ben. Öröm, boldogság, juhuuu, 2020-ban megyünk a vb-re…

Nos , mielőtt a csapat elindult volna 2020-ban, egy héttel az indulás előtt bejelentik, hogy a vb lemondva, majd 2021-ben. Egy egész éves felkészülés, formaidőzítés, várakozás megy a levesbe. Rengeteg játékosnak ez lenne a korona a pályafutásán. Egyszer csak fuccs.

Sebaj, majd jövőre, addig még jobban fel lehet készülni. Még egy évet kell játszani, hajnalban kelni, erőt gyűjteni, minden mást háttérbe szorítani. Újból felveszed a kesztyűt, újból lenyeled a fájdalmadat, újból remegnek az izmok, kétségek és részsikerek között sodródva szemeid előtt a cél, hogy 2021-ben meg lehet mutatni a világnak.

Az egységet, a csapatot, azt, hogy az elmúlt 1-2-5-10-15 év munkája hol érett be. Sporttörténelmet lehet írni Magyarországon (mint első magyar női válogatott, amely kijut a világbajnokságra). Dacolsz a Covid korlátozásaival és veszélyeivel, a végtelen szabályozással, azzal, hogy a rokonaidtól, szeretteidtől elkülönülve nézők nélküli meccseket játszva küzdesz előre.

Már a buszra pakolod fel a felszerelésed, mikor egyszer csak szólnak, hogy a munkád semmis… Újból… Jövőre olimpiai év, akkor nincs világbajnokság…

Remélem érhető, egy picit is, milyen nagy fájdalom ez…

Remény van persze, hogy talán mégis megrendezik ebben az évben, de azért keserű cseppek ezek, melyeket le kell nyelni…

Nehéz mit mondani, mást azonkívül, mint hogy a dacot kell segítségül hívni, az „azértis”-et, azt, hogy most már juszt se engedünk és megyünk előre.

Hajrá, Magyarok, Hajrá, Lányok!

A világbajnokságra vezető út

A világbajnokságra vezető út

Eldöntöttem, hogy minden nap írok a vb-felkészülés időszakáról, egyfajta hajónaplót vezetve a nehézségekről és az élményekről. Ez olyan jól sikerült, hogy az első két… négy.. öt nap forgatagában köpni-nyelni nem tudtam, csak kerestem a helyem és időmet.

Na de, egészen előreugrottam. Szóval kis helyzetismertetés: mint a magyar jégkorong-válogatott erőnléti mentora (eme tisztséget nagyrabecsült kollégámmal és cimborámmal, Puskás Sándorral töltjük be), szoros felügyelet alatt tartjuk a jégkorong-válogatottak erőnléti felkészülését és szintjét; az én felügyeletem alá tartozik többek között a felnőtt női válogatott.

Aki nem tudná, ők éppen a világbajnoki felkészülés végén tartanak, május 6-tól pedig Kanadában, Halifaxben és Truróban világbajnokságon játszunk. Ennyit a szárazabb tényekről, nézzük, hogy s mint tovább.

Egyik nehézség, egy csöppecske, hogy másfél hét itthoni bezárkózós buborék után, busz Münchenbe, majd repülő Kanadába, ahol az első héten el se lehet hagyni a szállást, étel is az ajtóhoz érkezik. Se ki, se be. Sebaj, utána meccsek között majd meg lehet nézni a várost… várj csak, ja nem.. GPS-tracker a kézen, a hotel és a jégpálya a két helyszín ahol lehetünk… Szóval a fizikai megmérettetés ezúttal mentális kihívásokat is tartogat.

Nézzük, mit is csinálok én

Bemelegitések – levezetések és edzések forgatagában telnek a napok, tervezés és újratervezés. Sérülések és rehabilitációk. A program robbanékonyság és dinamizmus, gyorsaság és formaidőzitéssel telik, mellette teljesítmény optimalizáció és terhelés elvétel s felvétel mikro ciklusában.

Hogy néz ki egy nap

Reggeli – Edzés – Ebéd – Pihenés – Edzés – Vacsora – Pihenés. Pont.
Időnként a csapat pszichológusa kap szerepet, időnként taktikai megbeszélések, de a nap váza a pihenőnapok kivételével (ahol csak 1 edzés van) így néz ki. Azok, akik valaha mondták, hogy könnyű, ha ennyi időm lenne, én is meg tudnám csinálni…

Ezek a sportolók gyerek koruk óta ezt csinálják, újból és újból nekifutnak, pedig fáj és nehéz és sérül és gyógyul, és elkeseredik és vidám, siker és kudarc, az élet számtalan torziós ereje hat rájuk. Kérem, az élsportolók élete nemcsak játék és mese 🙂

Innen folytatom,csak már el akartam kezdeni 😀 .

Mesélek a saját élményekről is, illetve, hogy hogy néz ez ki belülről.

Hajrá magyarok, hajrá lányok! 🙂

Figyelmet adni másnak…

Figyelmet adni másnak…

Figyelmet adni másnak…

Már rég akartam írni a mentálhigiéniás tanulmányaimról, de végre eljutottam ide.

Mint minden út, van egy célja, amihez el akarunk jutni, de mindig igazából nem az út vége hozza el a fejlődést, hanem a megtett távolság, az átélt kalandok, a befelé fordulás, a csendes pillanatok, önmagunk fejlesztése.

Mint edző, tudom, hogy csak a jól felépített, kitartó és következetes munka hoz eredményt és most ugyan ezt látom a lelki fejlődéssel.  Ez egy soha véget nem érő út, de most egyre több eszközt, szemléletet és megoldó kulcsot látok, ami segít , hogy egyre több módszerrel  tudjak önmagam nehézségein túllépni, és ezen keresztül másoknak segíteni.

Az első gondolat, ami megragadott, az, hogy segítő kapcsolatban figyelmet adunk a másiknak. Ez egy olyan horderejű és mégis egyszerű gondolat, mely azóta visszhangzik bennem…

Olyan figyelmet adunk, ami feltétel nélküli, ami kizárólagos, mély és alapos, mégis lágy és segítő, akár egy támogató kéz. Sokrétű ez a figyelem, semmiképp nem tolakodó. Azóta már jó párszor gyakoroltam és az osztatlan figyelem, a Carl Rogers álltál megfogalmazott feltétel nélküli elfogadás,  a személyiségközpontú megközelítés elképesztő hatással van az emberekre.

Társadalmunknak ezekre rettenetesen szüksége van és kivétel nélkül mindenki „alkalmazható” . Azt szokták mondani, hogy saját hazádban nem lehetsz próféta és aztán mégis, mind a szülői viszonylatban, mint pszichológus feleségemnél is olyan simulékonyan, non-intruzivan működtek ezek az apró technikák, hogy csak ámultam. Első gondolatom, mint hitetlen, ki csodát lát, hogy: „De hát ez tényleg működik!!! „. Első lépéseim, mégis olyan meghatározóak tanulmányaim során.

A gondolat, mely azóta visszhangzik bennem és minden visszaverődéssel másképp látom és hallom:

Figyelmet adni másnak…

A tudás a fejlődésed alapja

A tudás a fejlődésed alapja

Tökre furcsa helyzetben vagyunk. Olyan helyzetben amire két 3 generációra visszamenőleg sincs emlék, de valószínű, hogy annyira specifikus a Corona vírus által generált helyzet, hogy ilyen még soha nem volt.

Egyszerre hirtelen mindenki otthon maradt, beszorult a négy fal közé . Ez sok tekintetben nagy felismerésekre ad időt.

Az alaphelyzet, hogy van egy vírus , ami megtámadhatja a tested. Nagyon érdekes észrevenni, hogy a virus akkor súlyosbodik el, mikor másodlagos tényezőkkel találkozik, magas vérnyomás, cukorbetegség, gyenge immunrendszer. Itt jön elő az eddig befektetett munka.  Ki az aki a testébe/re áldozott munkát , energiát. Ki az aki befektetésként tekintett rá, mely ínséges időkben jól jöhet. Szóval , aki pl rendszeresen testedzett, annak valószínű a fent említett másodlagos tényezők nem játszanak. Valószínűbb kiegyensúlyozottabb is.

A következő lépés, hogy mindenkit karanténba zártak. Az online élet lendült fel brutálisan, szinte minden azon keresztül történik, ami egyfelől átok, másfelől hatalmas áldás, hisz rengeteg dolognak nem kellett leállnia. Hadd térjek itt a lényegre és ez pedig az edzés.

Szinte azonnal és kérdés nélkül tettem át az órákat online edzésre. Soha nem volt kérdés, hogy így folytatódjanak és nagy örömmel kellett látnom, hogy tanítványaim 99% szinte zökkenőmentesen vette az akadályt.

Ellenben sok helyen láttam előfordulni, hogy de hát akkor most miért is fizetnek? Hisz nem járnak le a terembe, nem használják a súlyzókat, nem ülhetnek az öltöző padján, de még csak nem is használhatják az öltözőben hagyott 3in1 tusfürdőket. Akkor most miért is?

Úgy gondolom, hogy tök egyszerű a válasz . A tudásért. A figyelemért. Az időért. Engedd meg hogy kifejtsem.

Az edző tudása a központi eleme az egész edzésnek . Az edző képzettsége mind edzéselmélet, mint módszertan, mint előadástechnika, mint kommunikáció terén a  kritikus.
A jó edző megoldja, hogy testsúllyal, egy a teremből kölcsönvett súllyal kihozd magadból a maximumot. Ha tudja, hogyan építsen fel egy ciklust, mi a lényeg a mostani időszakban, mit és miért hoygan kell edzeni akkor igazából a terem csak kiegészítés.

Mégis mire kell a terem? Eszközöket és lehetőséget biztosít a változatos edzéshez. Több fajta fekvőtámaszt, több fajta vízszintes toló mozdulatot és többféleképpen edzett izmot jelent. Ez mind ugyanaz, de mégis több irányból megfigyelve. A teremnek szerepe van egyfajta szentélyként funkcionál, egyfajta menedékként a világból. Össze lehet futni a falkával, együtt edzeni és erősödni. Ez a szerepe. De a magja továbbra is a középpontban található edző és az ő szakmai tudása. Hozzáfűzném, hogy azért a csapatszellem sokszor így is tökre jól átjön! 😀

A figyelem. Nos, ez is olyan dolog, ami egyénenként és szakembereként változó. Jelenesetben megfigyelhető, hogy mivel alapelveim ugyanazok, ezért online is simán lekövethetően ezek. Szóval hiszem azt, hogy ha szólnom kell valamiért, igenis meg fogom tenni, hiába tettem már meg előtte 100 szor vagy mutattam emg 10*. Hitvallásom az, hogy abban a pillanatban, mikor már unom és nem akarok újból elmagyarázni valamit, abban a pillanatban szegre akasztom lantomat és elmegyek villamost vezetni 😀 ! Online ugyan úgy, meg kérem, hogy mindenki helyezkedjen el úgy hogy lássam, és hogy bizony a hiányosságokra fel tudjam hívni a figyelmem. Sőt, tudom, hogy most még jobban el kell magyaráznom mindent, mert bizony nem tudok minden szögből ott lenni.

Az idő. Bizony, most nagyon értékes lett az időm. Szinte ugyan annyi órát tartok továbbra is, ellenben sokkal többet konzultálok , régi tanítványok akiknek a hely, idő, távolság nem felelt meg, most online kérnek edzésterveket, egyeztetést. Külföldre ismerősök is felfedezték, hogy bizony mivel mindenhol szinte azonos a helyzet, így akár egy messenger híváson keresztül is bizony át lehet beszélni nagyon sok mindent az edzéssel kapcsolatban (is) . Videókat veszek fel és szerkesztek, hoyg sokaknak jusson edzés úgy is, hogy nehéz időket élnek meg. Heti 3* felteszek egy “könnyedebb” edzést és heti 1* pénteken 18:00 tól live edzésben vezetem végig az Xperimental edzésemet. És persze családommal is próbálok időt tölteni, hisz ők is be vannak zárva, így igyekszem őket eljuttatni valami kiés erdőbe, szántásra és egyéb helyekre 🙂 . Az idő elmegy és nem jön vissza. Még ha szívességet is kérek valakitől, mindig úgy gondolom, hogy az idejét kell kompenzálni valakinek, aki azt nekünk adja, mert olyan nyersanyagot áldozott fel, ami véges és nem szerezhető belőle  több.

Ezeket összevetve talán már érthető, hogy bizony az online edzéseknek itt és most helye van és már soha többé nem fog elmenni, csak ha megszűnik az internet 🙂 .

Szóval előre egy bátor új világba én továbbra is mellettetek és értetek! 🙂