A karácsonyi rém

A karácsonyi rém

A karácsonyi rém, akit Grincs, krampusz, vagy bárminek is nevezzünk, a felnőtteknek már más, méghozzá az elhízás képében lebeg szemük előtt.
A legenda arról szól, hogy ha 3 nap alatt végtelen mennyiségű bejglit, édességet és egyéb finom falatokat sikerül megenned, akkor az új évet elhízva, puhosan kezded és az izmaid is elsorvadnak. Hogy abszurdul hangzik? Hát kérem, ilyenek ezek a babonák, aztán mégis sokan hisznek benne.
Picit komolyra fordítva a szót, teljesen irreális elképzelés, hogy az egész éves munkádat 3 nap, esetleg egy hét félreevés tönkre tegye. Nem mondom, hogy nem lehet komoly mennyiségű kalóriát magunkévá tenni, de a rendszeres testmozgásunk, illetve a megszokott és jól bevált étrendünkre visszaállva, minden a helyére kerül.
Nos, probléma ott kezdődik, ha nincs ilyen. Mert bizony, ha a szakadék szélén lengedezünk, akkor bizony egy kis széllökés is elég, hogy belezuhanjunk. Azért félve, de megjegyezném, hogy ha idáig semmilyen edzéstervet nem követtünk, illetve a kajánkra sem figyeltünk, akkor ugyancsak nem hinném, hogy a karácsonyi időszak bármit is befolyásolna.
 A legnagyobb veszélyt  ezért pont az ingadozók számára nyújtja ez az időszak. Ha csak ímmel-ámmal edzegetünk, akkor bizony a karácsonyi.. izé az ünnepek alatti… izé természetesen az év végi hajtás miatt a decemberi edzéseink is megkopnak, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ugye, hogy az újévet pihenéssel kezdjük, így egy röpke másfél hónap nem, vagy ritkás edzés után nehéz lehet visszaesni a régi kerékvágásba.
Ugyancsak ez vonatkozik az étrendünk betartására. Ha csak felszínesen tartjuk be, és jön a karácsonyi buli, céges összetartás, rokonok, szilveszter, bizony ez egy hosszú időszak lehet, és a nem kialakult, kis újszülött őzgida lábakon álló étRENDünket természetesen egy kiéhezett farkasfalka vehemenciájával tépi szét…
Szóval röviden, a problémát az ünnepek alatt, bármilyen ünnepi időszak is legyen (jelen esetben a karácsonyi ünnep tud leghosszabban elhúzódni), nem a bejgli, nagyszülők, Jézuska és Mikulás okozzák, hanem az, hogy az egyébként is igazából nem létező rutinunkat szét tudják zúzni. NE áltassuk magunkat, míg nincs az edzés és táplálkozás alatt rend az életünkben, és ez egy 90%-ban szigorúan betartott rendet jelent, addig bizony egy ilyen időszak még jobban szétzilálja. Számtalan tanítványt vesztettem már el a karácsonyi ünnepek alatt, akik valahol február-márciusban kavarodtak vissza, vagy egyáltalán soha többé.
Szóval mikor a januári fogadalmakat tesszük, akkor inkább ne halogassuk februárra, hanem legyen ez már az elhatározás pillanatától meghozott fogadalom. Edzés van ünnepek alatt is, és a karácsonyi bejgli megevése után bizony már a két ünnep között is szigorúan lehet tartani az étrendet/edzést, majd a szilvesztert túlélve (ha egyáltalán túl kell élni), Január 1-én már lehet is folytatni, ahol abba se hagytuk!
Funkcionális táplálkozás!

Funkcionális táplálkozás!

Legutóbb a funkcionális edzésről írtam, ennek kapcsán kérdezték, hogy „na de van-e funkcionális táplálkozás?” Egyébként elsőre hülyeségnek hangzik, utána belegondolva egészen jó kérdés.
Mint edző és edzőterem vezető, egyik alapkövetelmény, hogy a mozgást, a fogyást, alakformálást, izomépülést segítő étkezést tudjam támogatni háttértudással. Ami meglepő mindig számomra, hogy az emberek fix kajalistákat szeretnének kapni. Mondjam meg, mit egyenek, és ők azt eszik. Nincs idejük önálló gondolkozásra, szeretnének bemenni az egészséges gyorsétterem láncba, ott kikérni a kaját és el is van intézve (remélem valakinek bomba biznisz ötletet adtam).
A 12 hetes életmódváltó programunkban is ez a legnehezebb, a beépült gondolati sémák megváltoztatása.
Mert mi is az elsődleges funkciója az evésnek? Nagyrészt a táplálék bevitele, megfelelő mennyiségű kalória elégetésének lehetősége és a létfunkcióknak megfelelő makro- és mikrotápanyagok megszerzése.
Ezzel szemben számos diszfunkció kapcsolódik az evéshez, általában a komfortérzet növelése, az önnyugtatás, a jutalmazás. Az, hogy ma én ezt megérdemlem, mert nehéz melón, életszakaszon vagyok túl. Szar az élet, ezért csokit eszem, mert a csoki szeret engem. Persze nem csak édességgel jár így az ember. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy véleményem szerint az emberek nagy része nehéz életszakaszban inkább hízik, mint fogy. Elmarad az edzés, a táplálkozás elcsúszik és a negatív gondolatok sem feltétlenül segítik előre az embert.
Nos, pedig a táplálkozást a helyén kellene kezelni és nem ettől várni a megváltást. Céljainknak megfelelő táplálkozás, hogy alátámassza életünket. Edzésünket, egészségünket. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet élvezni az életet (bár véleményem szerint nem a táplálkozás az egyenes út az élet élvezetéhez, ez megint csak pótcselekvés), hanem hogy az egészséges élet és a sportunk/mozgásformánk alátámasztásához kell táplálkoznunk.
Hiszek abban, hogy megfelelő középutat lehet találni. Számos kiváló szakácskönyv jelent már meg eme témában, jó barátom Mezei Elmira könyveit ajánlanám főleg.
Szóval mi is a funkcionális táplálkozás. Ugyanaz, mint a funkcionális testedzés során taglalt elvek: a test funkcióinak megfelelő táplálkozás, kiegészítvén azzal, hogy életcéljaidat támassza alá. Ha sportolsz, akkor „intenzívebb” táplálkozás, ha inaktívabb, szunnyadó életmódot folytatsz, akkor pedig legyen elég az a táplálék, ami ennek az életmódnak megfelelően kell. Tudatosságra fel, feleim!
Mitől funkcionális edzés a funkcionális edzés?

Mitől funkcionális edzés a funkcionális edzés?

Ez komoly vitatémává is fajulhat, hisz sokan fogalmazták már meg, hogy mitől is funkcionális egy funkcionális edzés. Engedjétek meg, hogy a saját gondolataimat osszam meg veletek a témában.
Elöljáróban kijelenteném, hogy minden edzésnek van helye és módja, főleg ha tudjuk, miért csináljuk. Azt nem fogadom el, hogy azért, mert más azt mondta vagy a szomszéd is azt csinálja, vagy ismertem egy embert, akinek volt ismerőse, aki ettől lefogyott, megizmosodott, szaltózni tudott. Tudjuk az ok-okozatot és a miérteket a választott edzésünknek.
Én hiszem azt, hogy a tanítványaimnak igenis tudniuk kell, melyik programot miért csinálunk, és általában a program elején sok időt töltünk el, hogy megismerjék és tudják a program lényegét. Minap mondtam, hogy a veterán tanítványaim már többet tudnak az edzésről és az emberi test működéséről, mint jó pár edző. Szóval visszatérve, a funkcionális edzés az, mely az emberi test természetes funkcióit utánozza. Paff, itt kinyilatkozás történt és most ezt lehet 1000 darabra, ízekre szedni. Miért ne lehetne a Scott-padon bicepszezés egy emberi mozgás funkcióra hajazó dolog, de akár a hason csúszás vagy a kétkanalas csokifagyievés? Úgy gondolom, hogy pár tényezőnek meg kell felelnie a leírásnak.
1. Bár minden sportként űzhető, tényleg fejlessze az ember mozgásmintáit, izomzatát, idegrendszerét és egyéb testi funkcióit a hosszabb és egészségesebb élet irányába.
2. NE ártson!!! Egyik legfontosabb tényező, hogy amit csinálunk, abból végeredményben, hosszabb időintervallumban nézve (mondjuk 1-3 hónap) jobban jöjjünk ki, mint belementünk.
3. Az emberi funkciók alá ne akarjunk beleerőltetni hátrafelé sétát, de akár az Atlasz-kő megemelése is már inkább az erőemelés kategóriája és nem feltétlenül a funkcionális edzésé. És bár a deadlift (holt súly = mozdulatlan súly elemelése a földről) ide tartozik, a világcsúcs megközelítése már nem.
4. Ésszel végzett gyakorlatok. Bosu labdán egyensúlyozva fejjel lefelé tartott kettlebellen lévő még egy kettlebell egyensúlyozásának sokkal több a veszélye, mint a haszna. És itt át is csapunk a következő pontba:
5. Több haszna legyen, mint veszélye. Ne 49–51%-ban, hanem inkább 80% hasznos – 20% helytelen használat esetén veszélyes.
6. Ne magunk találjunk ki gyakorlatokat. Vannak bevált, több száz éve tesztelt gyakorlatok, mint elemelés, fej fölé nyomás, húzódzkodás, kettlebell swing és számos gyakorlat.
7. A konditeremmel szemben, funkcionális edzést általában egy gyakorlott és jól képzett (válasszunk ilyet) edző kíséretében végezzük, aki figyeli hibáinkat és pontos utasításokkal lát el minket a gyakorlat elvégzése céljából.
Ezek az alapszabályok, így ha hasonló edzéseket keresünk, akkor ezek mentén kezdjünk el érdeklődő csápjainkkal tapogatózni.
Edzőtábor

Edzőtábor

Minden évben szervezek edzőtábort a Beast Company tagjainak, de sokszor csatlakoznak külsősök is hozzánk. Ezekben a napokban pár dologról szól az élet, egyszóval leegyszerűsödik. Edzés, kaja, pihenés. És az egyszerű élet olyan, amire nagyon szüksége van a mai kor emberének.
Az állandó rohanás, kapkodás, időhiány és a társadalmunk és időbeosztásunk számtalan kártékony hatása egyszerűen elbomlaszt. Ez különösen feltűnő a táborban, ahol az emberek egyre inkább belassulnak, ahogy telnek a napok, a mobilok helyét átveszik a társalgások, az izgágaság helyét a mindent átjáró jóleső fáradtság és a képernyőt leső tekintetet a távolba merengés.
Csillagos ég, tábortűz, társaság, zenélés, társasjátékok, kártyázás és az offline világ java. Félreértés ne essék, nem a technika ellen beszélek, hisz jómagam is rendszeresen használom, hanem a sodrásról, ami magával ragad. Nagyon hasznos hely egy ilyen elvonulás, ahol a fizikai fáradtság, a hasonló gondolkodású emberekkel való összezártság és a leegyszerűsödött élet elképesztő energiákat ad.
Másfelől az ember társasági lény. Bár egyedül edzve is lehet elérni eredményeket, sőt, egészen komolyakat, de a nagy többség mégis vágyik a másik ember megerősítő jelenlétére. Ilyen lehetőségeket adnak az edzések, ahol a versengés és a bajtársiasság ötvözete alakul ki, és visz át a nehéz napokon is. Különösen igaz ez baráti társaságokra vagy párviszonyokra, ahol ezek az erők megsokszorozódnak, és viszik előre a társaságot (sokszor ezek akár egy edzőtáborban alakulnak ki).
De az edzőtábor csak pár nap az évből, amit hazaviszünk tanulságként, hogy ha 3-4 napig ilyen jó ledobni magunkról a „túl-civilizáció” terhét, akkor ezt tehetjük akár sok természetjárással, sátrazással és a városok nyüzsgésétől való meneküléssel, vagy beiktathatjuk akár röviden, hetente pár edzést, ahol gondolatainkat csak egy feladatra kell hogy fókuszáljuk.
Ellustult testrészek

Ellustult testrészek

Amikor lustaságról beszélünk, akkor bizony egyfajta mentális blokkot képzelünk el. Mikor nincs kedvünk dolgozni, edzeni vagy úgy egyébként nagy összességében bármihez, ami fizikai vagy egyéb megerőltetéssel jár. Ma azonban nem ennek a mibenlétét boncolgatnám, hanem sokkal inkább egyes testrészeink lustaságára vagy amnéziájára térnék ki.

Biztos volt már ismerősünk akinek karja tört, begipszelték a karját, majd mikor 2-3 hét múlva levették róla, karja sokkal vékonyabb volt. Ilyenkor sejteni véltük, hogy ez abból fakad, hogy a tökéletes mozdulatlanság miatt a testünk elveszettnek hiszi az adott végtagot és ezért, elkezdi lefokozni az adott végtag funkcióit. A testünk egy nagyon takarékos rendszer. Ha valamit nem használunk vagy nincs szükség rá, akkor hipp-hopp elkezdi kivonni a forgalomból. Ha nem aktívak izmaink, akkor leépíti azokat, hogy addig se fogyasszanak értékes nyersanyagot. Az idegrendszerünk, ha tehetné, egy összegömbölyödött zsíros gombócként tengetné életét egy barlang hátuljában. Gondoljunk bele. Az izmok energiát és oxigént, meg számos erőforrást igényelnek. Ha nem használjuk, idegrendszerünk szépen leszanálja. Sőt, önmagát is képes korlátozni. Nyelvtanulásban az egyik lecke volt, hogy a nyelvismeret soha nem stagnál. Vagy fejlődik, vagy visszafejlődik. Képességeinket nagyon gyorsan passzív állapotba képes hozni, ha nem használjuk őket.

Itt vissza is tudunk térni teljes testrészek amnéziájára. A modern ember egyik legfőbb problémája az ülő életmód és az inaktivitás. Ebből kifolyólag 3 főbb amnéziás terület elkülöníthető. Izomamnézia alatt azt értem, mikor az adott izomcsoportot képtelen aktiválni önmagától, szépen lassan edzés által kell felébreszteni. Ilyen a talp, a fenék, a széles hátizom (negyedikként a csípőnket is azért valószínű ide kellene biggyeszteni). Most csak nagyon röviden kifejtve, a talpunk fontossága a mozgásban szinte leírhatatlanul fontos. Első kontaktunk a talajjal és utána bármilyen terheléssel. Ha talpunk nem képes felvenni, vagy lekövetni a kívánt mozgást, akkor az egész kinetikai láncunk megszenvedi a terhelést, például a legközelebbi cimborája, a térd. Fenekünket ülésre használjuk, na de ez közel –messze sem a fő feladata, és ebből kifolyólag a mozgásban, valamint a csípő és törzsünk használatában hatalmas szerepet kapna. Széles hátizmaink pedig legegyszerűbben leírva a polcok, melyeken vállaink nyugszanak.

Ha csak egy gyakorlatot kellene ezeknek újra feltámasztására írnom, akkor az a kettlebell swing lenne. Eme egyszerűnek tűnő ám mégis oly zseniális gyakorlat egyszerre mozgatja és késztetni koordinálásra és aktivációra a test szinte egészét, ahogy arról már számos cikk és kutatás született. 1000 apró részlete van, melyet mindenképp szakszerű oktatótól érdemes elsajátítani, utána pedig már csak jól fel kell ébreszteni testrészeinket.

Mi az edző dolga?

Mi az edző dolga?

Aki az utat megtalálja, örömét és szenvedélyét leli önnön teste és képességei fejlesztésében

Minap hallottam, hogy valamelyik edzésről kimaradt tanítványomat kérdezték a kollégái, hogy vajon leszidtam-e, mert nem jött edzésre. Ez elgondolkoztatott… Mi az edző dolga, szerepe?
Soha nem hittem benne, hogy az edzőnek egy félelmet generáló alaknak kellene lennie, akitől tartunk, és ezért nem merünk kihagyni edzést. Nos, ez szerintem alapjaiban helytelen megközelítés. Az edző – főleg a jó edző – feladata számos: egyrészt ugye az alaptézis, hogy jó edzést ír össze. Na, de mi a jó? Kiszolgálja a megjelent edzeni vágyó közönség igényeit, nem kockáztatja egészségüket, azaz elsősorban figyelemben tartja az első alapszabályt, hogy ne árts. Jól felméri a csoportja vagy tanítványa képességeit, azaz, hogy mozgásmintái mennyire fejlettek, milyen mozgástartománnyal rendelkezik és hogy mennyire szimmetrikus vagy aszimmetrikus az egész ember felépítése. Jó esetben felméri, milyen izomamnéziái vannak és hogy mennyire fejlett a mozgáskultúrája. Minél szórakoztatóbban tudja ezt, annál jobb. Innentől kezdve ír egy hatásos edzést, egyéni igényekre szabja, ha kell, támogat, bemutat, figyel a helyes kivitelezésre. Ezek csak az alapok, úgymond a torta alapja, erre tesszük még rá a krémet, a csokit, az epret, a… kissé elragadtattam magam, de értitek…
Szóval, természetesen egyéni szinten ismernie kéne/kellene a tanítványait, tudnia illik, mi motiválja és mi demotiválja. Én személy szerint az üvöltözést nem tartom semmilyen szinten kielégítő távközlésnek, de a határozott utasításoknak is megvan a helye. Ahogy megvan a dicséretnek, buzdításnak, támogató szavaknak. Tudnia illik, kire milyen vezényszavak hatnak, és hogy az illető egyáltalán közelebb kerül-e a céljaihoz azzal amit csinálunk, vagy csak a kötelesség hajtja.
És itt elérkeztünk ahhoz, amit az elején mondtam. Pavel Tsatsouline, a kettlebell modern kori atyja szerint (jó orosz módjára) „mindenki felnőtt ember, és neki nem kell motivációt adnia, vagy megvan benned vagy nincs”. Ez természetesen igaz, de pont ezen kell egy jó edzőnek túllépni, hogy azt a kis parazsat fel tudja izzítani, azt a pislákoló lángot, ami az ember lelke mélyén ott van. A vágy, hogy én is sportos, erős, fitt, ügyes legyek, és mindenféle kényszertől mentesen, tényleg a saját érdekeim miatt járjak le edzésre.
Ezért is hiszek benne, hogy mindenki saját magáért edz, és ebben szeretnék segíteni, hogy nálam tényleg csak az utat találja meg, és akármerre is veti az élet ezután, örömét és szenvedélyét lelje önnön teste és képességei fejlesztésében. Szerintem ez tesz jó edzővé valakit!